Nem Gyurcsány a főnök, ugyan, ő csak megbújik, meghúzódik a háttérben. Pokolian szerényen. Észre sem venni azt a jó embert, szinte el is tűnik, valósággal beleolvad a dunaújvárosi tapétába. Nem utasít, nem mond senkinek semmit, még csak nem is utal semmire sem. Istenem, hát néha kiszárad a torka, víz – igen, víz, a teringettét – meg sehol, amivel orvosolni lehetne a bajt, úgyhogy krákog egy halkat. Diszkréten. Alig hallani a dolgot. Van ilyen. Mert ebben a fasiszta diktatúrában már meg sem köszörülheti a torkát az ember anélkül, hogy rá ne vetné magát a jobboldali propagandasajtó?
Mert ez történt, Gyurcsány egy sajtótájékoztatón krákogott egyet, egy akkorát, amit még a terem túlsó végében is hallani lehetett.
Nem vicc, nem költői túlzás, tényleg hatalmas robajjal szakadt ki a hang Ferenc torkából, amire a sajtószabadság nemes eszméi iránt hiperpasszív módon érzékeny Karácsony Gergely, miután jól leteremtette az újságírót, amiért az kérdezni merészelte, vette a lapot, meghallotta az egyértelmű parancsot, és befejezte a válaszolgatást. Amiben, mondom, addig sem volt köszönet.
KÖZBEN GYURCSÁNY ANNYIRA BELELOVALTA MAGÁT AZ INCIDENSBE, HOGY TOVÁBB MÉLTATLANKODOTT.
Nem tudni, pontosan mivel volt baja, azzal, hogy a megbeszéltekkel ellentétben Gergő válaszolt egy újságírói kérdésre, – tehát, hogy egy röpke pillanatig nem ő szerepelt, hanem egy riválisa/beosztottja/katonája – vagy azzal, hogy egy jobboldali médiamunkás is megpróbálta végezni a munkáját.
Talán mindkettő zavarta, hiszen emlékezhetünk; Feri a szoci-szadi koalíció dúlása alatt is bojkottálta, bojkottáltatta a konzervatív, ellenzéki sajtót. Azt szereti, ha csak a baráti újságírókat és publicistákat kell etetni-itatni, és a megszorító intézkedés fontosságáról tájékoztatnia. Ha viszont viperákról, szemek kilövéséről, símaszkokról és leszedett azonosítószámokról faggatják, az kimondottan fel szokta háborítani.
FERIBŐL DUNAÚJVÁROSBAN KIJÖTT A GYURCSÁNY. ÚJRA MEZTELEN LETT A KIRÁLY.
A DK elnökét végre újra úgy lehetett látni, ahogy megismertük. Nem a habókos, önmaga karikatúrájaként, borvirágos orcával viccelődő Feri volt, hanem Gyurcsány. Dühösen, arrogánsan, emelt hangon szólt oda Császár Attilának – hogy: „magának aztán nem!! -, miközben futólépésben igyekezett a pártelnökök elé vágni. Feri újra a régi, megérkezett, és már csak krákognia kell, hogy Karácsony befogja a száját.
ÉS A BALLIB SAJTÓ IS HOZTA A KÖTELEZŐT, MERT JÓ SZOKÁSUKHOZ HÍVEN EGYETLEN SZÓT SEM ÍRTAK AZ APRÓ KÖZJÁTÉKRÓL.
Minek is beszámolni az igazságról?
Ja, az megvan, hogy a napokban Gergő piroson hajtott át a bringájával?
Ha csak a függetlenobjektív sajtót olvassák, akkor egészen biztos nincs.
Az őrkutyák nyilván elhallgatták az esetet.
Csodálkozik valaki?
Ugye, hogy nem.
(Apáti Bence, origo.hu)
Oszd meg a barátaiddal is!
