Eljött végre a várva várt nap, a „szrtájk” napja. Mióta az ellenzék vándorsegédszínészei nagy durcásan, egy-egy dühödt és dacos toppantás kíséretében bejelentették, hogy január 19-én olyan országos szrtájkot szerveznek, amibe Orbán azonnal és visszavonhatatlanul belebukik, azóta egy fél ország fészkelődik – egy emberként – azokon a bizonyos tűkön. Biztosan kényelmetlen lehet, na de egy kis tűkön ülés igazán nem rettenthet el egy igaz szrtájkolót és egy még igazabb forradalmárt sem attól, hogy Orbán „velejéig rohadt rendszerének” megdöntésében oroszlánrészt vállaljon, és ilyen apró áldozatokat hozzon.
Persze nem akarunk igazságtalanok lenni, a valóság az, hogy időközben a január 19-i nagy, országos sztrájkról maguk a szervezők is letettek, amihez valószínűleg köze lehet annak a nem éppen elhanyagolható ténynek, hogy a jeles nap szombatra esik. Szombaton pedig tudvalevő, hogy csak a kőfaragók, a balett-táncosok és egyéb művészek hajlamosak dolgozni, így az ellenzéki kreatívok végül valami egészen más irányba kormányozták a rövidesen jéghegynek ütköző, az összellenzéki delegációt szállítmányozó hajójukat. Megszületett tehát a korszakos ötlet, miszerint sztrájk helyett legyenek inkább vonulgatós, út- és hídlezárásokkal megbolondított, dalolgatós szabadtéri foglalkozások. Olyanok még úgysem voltak. Ja, de! Voltak. De majd most még jobbak lesznek!
A nyomorgó népet szombaton is a ruháikon a legdrágább márkák jelzéseit viselő, belvárosi fiatalok fogják vezetni. Az éhséglázadást pedig ez esetben is a négyszázezer forintos okostelefonjaikon, élőben tervezik közvetíteni. Persze kizárólag úgy, hogy a bejelentkezések közben a képernyőn szinte csak és kizárólag a tüntetések első soraiban ordibáló fiatal párttagok arcképe látszik majd. Modern kori Nárciszaink, akik közvetítéseikbe kéretlenül, indokolatlanul és minduntalan beleerőltetik saját arcképüket, egy merőben új és innovatív elemet is elővarázsoltak a Popovics és Soros úr által elkövetett kötelező olvasmányból.
Az új elem a közös metrózás gondolata, amit lapzártánkig valamiért nem vetettek el. A közös metrózást úgy kell elképzelni, hogy pár száz, Nike-ba és Adidasba öltözött éhséglázadó elfoglal egy egész metrószerelvényt, és nem engedi felszállni a dolgukra igyekvő többi utast. Ettől amúgy egészen biztosan roppant szimpatikusak lesznek a bizonytalanok körében. Az utazásban megakadályozottak az őket ért erőszak következtében minden bizonnyal és szinte azonnal egy emberként fognak rázendíteni arra, hogy bajszos sz…r és Orbán egy g…i.
Vagy nem. Inkább nem.
A nagy ívű elképzeléseket mindössze egyetlen dolog képes szabotálni: a társadalmi támogatottság szinte teljes hiánya. Az ilyen akciók sikerre viteléhez ugyanis nem árt, ha a kétmilliós fővárosunkból legalább ötvenezer ember csatlakozik. A realitás viszont az, hogy csak a szokásos pár ezres, belterjes tömeg fog részt venni a szombati tüntetésecskéken. És őket is szétaprózza majd a sok helyszín, a hideg és az eddigi tüntetések sikertelensége és erőszakossága.
A Századvég pénteken hozta nyilvánosságra legfrissebb kutatását, amiből az derül ki: a magyar emberek 60 százaléka úgy gondolja, az ellenzéki pártok és politikusok a hatalomra jutás érdekében használják fel a tüntetések adta szereplési lehetőséget. Azaz csak egy hangos kisebbség hisz abban, hogy a tüntetők a túlóratörvény miatt vonulnak utcára. A többség az általános sztrájkot is elutasítja, mert véleményük szerint az az ország működésének és békéjének aránytalan sérelmével járna. Amúgy is borzasztóan hideg lesz ma. Az influenzajárvány pedig itt kopogtat már megint az ablakunkon. Maradjon szépen mindenki a jó meleg lakásban!
(Apáti Bence, magyaridok.hu)
