A minap azt sikerült mondania António Guterres ENSZ-főtitkárnak, hogy a migráció elkerülhetetlen és szükséges. Hogy miért is nem elkerülhetetlen a migráció, abba hosszabban nem kívánok belemenni, de annyit azért mindenképpen szeretnék megjegyezni: a világtörténelem során már számos ország bebizonyította, hogy az illegálisan, papírok és okmányok nélkül beszökni szándékozókat egészen kiválóan meg lehet állítani.
Ha van rá szándék.
De továbbmegyek, és egyúttal meg is kérném érzékenyebb lelkű olvasóimat, hogy a következő két mondatot inkább ugorják át! Olyan országok is léteznek, ahol működtetnek határőrséget, építtetnek kerítést, és nem sajnálnak a védelmet ellátó szerveknek pénzt, paripát, busás karácsonyi bónuszt, valamint nagy kaliberű fegyvereket adományozni. A szervek pedig a legnagyobb lelki nyugalommal használják is a fegyvereiket, és különösebb pulzusemelkedés nélkül lőnek rá az országukba betörő törvénysértőkre.
Persze tudjuk, halljuk, tapasztaljuk, hogy a migrációt propagáló, magukat függetlennek és civilnek hazudó szervezetek (NGO-k) érvelésének egyik alappillére, hogy a migrációt nem lehet megállítani. Emlékezzünk csak a kriptokommunista, örök aláíró megélhetési bérrettegőkre, hogyan sivalkodtak versenyt Kálmán Olgánál arról, hogy a kerítés nem fogja tudni megállítani az országba betörni szándékozó honfoglaló népvándorlókat (liberálisul: menekülteket).
Aztán csak kiderült, hogy a magyar miniszterelnök kerítése olyan mesterien megállította az illegális bevándorlókat, hogy Angela Merkel asszony most épp úgy próbálja meg elkerülni az elkerülhetetlen bukást, hogy meghívta magához egy rapid fejtágító kurzusra: magyarázza már el neki, hogyan lehet megvédeni egy országot.
De forduljunk inkább rá Guterres másik állítására, miszerint azért kell a migránsokat szervezetten és biztonságos útvonalakat kialakítva Európába szállítani, mert szükség van rájuk. Ezt egyébként egy briliáns példával bizonyította.
Azt mondta az Egyesült Nemzetek Szövetségének főtitkára, hogy neki Lisszabonban van egy beteg és öreg nagymamája, akinek az ápolását csak migránsok hajlandók elvégezni. Merthogy, tette hozzá, olyan keveset fizetnek az ilyen jellegű munkáért, hogy egy portugál már le sem hajol az ágytálért, akarom mondani az aprópénzért. Csakhogy!
Jelenleg Portugáliában magához és a 2013-as válságához képest viszonylag alacsony a munkanélküliségi ráta, egészen pontosan 7,9 százalék, azonban ha az elsőre alacsonynak tűnő számok mögé nézünk, akkor azt láthatjuk, hogy több százezer segélyen játékgépező, kávézgató vagy unatkozó, tehát nem dolgozó, jellemzően sokadik generációs bevándorló él ott.
Valamint hogy Guterres úr eltájolta magát. Vagy hazudik. Vagy mindkettő. Egy olyan országban, ahol létezik akár csak egynél több, munkával nem rendelkező személy is, semmi, de tényleg semmi szükség nincs migránsokra.
Annak az egynek is szépen, türelmesen, de kellő határozottsággal el kell magyarázni, hogy nálunk, Európában van egy régi népszokás, amelyhez szeretnénk ragaszkodni, jelesül ha valakinek pénzre van szüksége, akkor reggelente szépen megfürdik, megmossa a fogát, és bemegy a munkahelyére dolgozni.
Például kicseréli egy hazudós ENSZ-főtitkár rokonának a bilijét vagy összesepri az utcán a szemetet, esetleg egy építkezésen maltert kever. Ezek a munkák ugyan fáradságosabbak és megterhelőbbek, mint egy tengerparti nyaralóhelyen unatkozva nézni a napozó nőket az állam pénzén, na de kérem, ahogy a tanult skót mondja: az élet nem habostorta.
Európa (Franciaország, Anglia, Svédország, Hollandia, Spanyolország és Portugália) nagyvárosai, és minő véletlen, elsősorban ezek bevándorlók lakta részei zsúfolásig vannak segélyen bulizó bevándorlókkal. Ezeket a bevándorlókat be kell vezetni a munkaerőpiacra; majdnem azt írtam, hogy vissza, de a kilencven százalékuk egy percet sem dolgozott…
Vagy határozottan fel kell lökdösni őket az embercsempészektől elkobzott, Aquarius nevű csempészhajóra, majd vissza kell küldeni őket a származási országukba.
Ha nem hajlandók dolgozni.
Nem újabb milliókat Európába szállítani, hogy azután 15 év múlva ők se legyenek hajlandók a kisujjuk utolsó percét sem megmozdítani rongyos 2000 euróért. António Guterres úr pedig, reméljük, mielőbb felhagy a politizálással és villámgyorsan lemond. Véleményünk szerint ez az a fontos lépése, amely elkerülhetetlen és szükséges, nem pedig a migránsok Európába csempésztetése.
(forrás: Apáti Bence, magyaridok.hu)
