A progresszívan haladó, mit haladó, száguldó kollégák egyik kedvenc elfoglaltsága, hogy belebújván egy náluk kétszer nagyobb mellénybe, minden gátlás és a kételkedés legparányibb szikrája nélkül jósolnak meg teljesen valószerűtlen eseményeket.
Amikor pedig a hatalmas mellényben előadott jóslataik nem jönnek be – ismert, hogy szerintük Orbán Viktor 2010 óta havi háromszor meg szokott bukni, a gazdaság növekedéséről nem is beszélve, ami minimum fenntarthatatlan –, akkor felvesznek még az előző ruhadarabnál is legkevesebb háromszor nagyobb mellényt, mint amit csekély kiterjedésű testük indokolttá tenne, és megmagyarázzák, hogy miért is beszélnek folyton hülyeségeket.
Így jártak most Putyin huligánjaival és a közbiztonsággal.
Először is, hónapok óta olvasom, hogy az orosz huligánok minden Moszkvába érkező gyereket és terhes anyukát szöges botokkal, boxerrel és vállról indítható rakétával fognak levadászni, majd jóízűen és egykedvűen elfogyasztani. A legkevésbé sem propagandista, ellenzéki újságírók szerint Moszkva nincs felkészülve ennyi szurkolóra, halottak és sebesültek ezrei fognak a moszkvai utcákon heverni, a világbajnokság káoszba és angol szurkolók vérébe fog fulladni, Putyin természetesen és végre megbukik, magával rántva Orbánt, Salvinit, Kurzot, no és persze Trumpot.
A szurkolókra, a focira, de igazából bármilyen sportra egyébként is soha nem lankadó gyanakvással tekintenek a liberális sajtómunkások, ami miatt igazán nem is illendő valódi haragot dédelgetnünk/haragudnunk rájuk, hiszen az ilyen lapok előállítói között meglehetősen felülreprezentáltak azok, akik világéletükben idegenkedtek mindenféle testmozgástól.
Ha tippelnem kéne, akkor azt mondanám, hogy amiatt ilyen frusztráltak és traumatizáltak például az Index szerkesztőségében álhíreket gyártó fiúk, mert már egészen pici, zsenge gyerekkorukban, az iskolai focik alkalmával is mindig utolsónak vagy egyáltalán nem választották be őket a focicsapatokba, és minden valószínűség szerint akkor is csak a kapu őrzését bízták rájuk. Ebből következően mindent be is vetnek, hogy a foci gyakorlatilag szitokszó legyen Magyarországon. Teszik ezt azért is, hogy a focikedvelő miniszterelnökbe rúghassanak.
Az ehhez szorosan kapcsolódó kedvenc szórakozásuk pedig az, hogy ha meglátnak egy kerítést rázó, káromkodó kispesti vagy fradista ultrát, azonnal elkezdenek a családok és Magyarország biztonsága miatt aggódni. Ilyenkor azonnal a vészkorszak visszatértét vizionálják, és megállapítják, hogy a közbiztonságot „bezzeg Nyugaton már megoldották”, mely megállapításuk szurkolói körökben akkor okozta a legfelhőtlenebb derültséget, mikor pontosan arra a napra időzítették a szokásos sivalkodásukat a magyar huligánokról, amelyiken egy Milan-meccs kellős közepén döntöttek úgy az európai módon szurkoló itáliaiak, hogy egy büszkén lobogó, lángoktól ölelt robogót hajítanak egymásnak, részint mert unatkoztak, részint mert miért ne.
Az álhírgyártó, propagandistázó propagandisták itt még nem is értek a csúcsra, hiszen következett a franciaországi Eb, ami előtt már előre stroke-ot és sokkot kapva csaptak bele a következő műsorszámokba: szerintük a magyar huligánok az apokalipszis lovasaiként fognak becsörtetni a csodálatos Franciaországba, a földdel teszik egyenlővé azt, és szégyent hoznak Magyarországra.
Ehhez képest olyan huligán-világháború robbant ki és tartott is ki az Európa-bajnokság végéig, hogy idáig hallatszott a csata zaja, és amiben a mi fiaink a haladók legnagyobb sajnálatára nem vettek részt. Az angol huligánok keringőre való felhívásának eleget téve orosz kollégáik meg is jelentek, és olyan verést osztottak ki az elpuhult, részeg és elbizakodott szigetországi drukkereknek, hogy az egész világ, beleértve a francia rendfenntartókat is, döbbenten és dermedten figyelte az eseményeket.
A magyarok, mondom, lényegében egy hamutartót nem ejtettek el, így aztán az Index és társai egy tetovált és kisportolt (egyébként Újpest-drukker) szurkolót pécéztek ki magunknak, majd hurcoltak meg pusztán amiatt, mert félmeztelenre vetkőzve merészelte énekelni a magyar himnuszt. Megint csak érthető ez, hiszen egy olyan embert lincseltek meg, aki tökéletes ellentétük: sportol, szereti a focit, és még a Himnuszt is büszkén énekli.
No de vissza a vb-re.
A világvégét jövendölő antikasszandrák kénytelenek voltak azzal szembesülni, hogy olyan nyugalom és álmos unalom uralkodik a futball-világbajnokság szurkolói zónáiban és az utcákon, amit csak azokban a művészfilmek vetítésére specializálódott mozikban lehet megtapasztalni, ahol a filmszínházak vezetői nem riadnak vissza még az olyan vakmerő dolgoktól sem, hogy műsorra tűzzék például A torinói ló című Tarr Béla-klasszikust.
Oroszországban példás, már-már kínzóan unalmas rend uralkodott. Helyszíni beszámolók szerint egy árva pofon sem csattant el, és bizonyos piaci kofák nagyobb patáliát csaptak egy-egy territoriális vita során, mint a hírhedt orosz huligánok. Putyin rendőrsége csont nélkül lehozta azt, amit a zsandárok képtelenek voltak megoldani két éve a francia helyszíneken.
A patakokban folyó vért megjövendölő liberális propagandisták – mondanom sem kell, hogy a zavar legapróbb jele nélkül – elő is vették az ilyen esetekre rendszeresített és dolgozatom elején már megemlített, felfoghatatlanul nagy mellényeiket, és szemrebbenés nélkül kezdték kibontani azt a regényes történetet, amiben Putyin minden idők legrettegettebb diktátora, aki csak pislant egyet, és a PFK CSZKA és a Szpartak Moszkva huligánjai fülüket és farkukat behúzva menekülnek Moszkva utcáiról, a KGB megtorlásától tartva.
Értik, ugye? Ha répára verik „Putyin huligánjai” az Oroszországba látogató kollégáikat, az a baj, ha féken vannak tartva, és rend van, rendbontás meg nincs, akkor meg az.
Ha van sapka, az a baj, ha nincs, akkor az. A nagymellényeseknek tök mindegy.
(Apáti Bence, magyaridok.hu)
Egy megosztással küzdjünk együtt a liberáis média-terror ellen!
