Érdekes hírek láttak napvilágot március 15-ről. A Magyar Nemzet szerint A nagy ellenzéki összeborulás munkacímű sokfelvonásos, dilettáns vándorszínészek által előadott dráma újabb előadásán egy friss és tettre kész társulat fog színpadra lépni.

A formáció egy alternatív parlament felállítására fogja felkérni az ajtóknak rohangáló, élőben bejelentkező, kerepelő, sípoló, konfettiszóró, földön hempergő, ripacskodó kollégáit.

A lapunk birtokába jutott (kor)dokumentum szerint maga a felkérés oly módon fog megtörténni, hogy a magukat civilnek hazudó, valójában egyáltalán nem független celebritások és az egyes szakszervezetekből érkező szónokokból verbuvált társulat felballag a világot jelentő deszkákra, ott mérgesen összevonják a szemöldöküket, majd ingerült toppantások kíséretében elkiabálják az összes ilyenkor elkiabált bánatukat; diktatúra meg autokrácia, meg még hibrid rendszer is van, ellentétben a sajtószabadsággal, mert az meg nincs.

Nem is lehet kérdés, hogy Magyarország teljes lakossága éhen fog halni. Ha nem is az elkövetkező pár hónapban, de rövidesen, mert ugyan most nőnek a bérek meg dübörög a gazdaság, az államadósság pedig csökken, arról nem is beszélve, hogy majd minden hónapban jön egy új multicég több ezer új munkahelyet teremteni, de minden ellenzéki forradalmár nyugodjon meg, van remény, hisz Orbán Viktor elszigetelődött, már csak napjai vannak hátra.

A fejlődés különben is fenntarthatatlan, Magyarország gazdasága pedig kártyavárként omlik össze. A baloldali sajtó szorgalmas újságírói arról is hírt adnak majd, hogy a felszólalók szerint Magyarországon újfent megszűnt a sajtószabadság, nincsenek/megszűntek az ellenzéki lapok, a fideszes úthenger minden független szerkesztőséget bedarált, ellehetetlenített, sós vízbe tett és onnan is kivett.

A dokumentum szerint a „civilek” teljesen spontán módon fel fogják kérni a bukott csepűrágókat egy alternatív parlament felállítására, akik aztán örömmel és kissé pironkodva igent is mondanak majd a megtisztelő felkérésre.

A megalakult új alternatív parlamentben a civil szónokok által meghirdetett 12 pontot kell majd a szabadkozó ellenzéki pártoknak végrehajta­niuk. A spontán invitálásnak ugyan ellentmond az a szinte teljesen elhanyagolható tény, hogy a belső szervezési tájékoztató szerint pontos menete és forgatókönyve van a március 15-re tervezett bemutatónak. Az első színpadra lépéstől a tapsrendig a rendezők, dramaturgok és színpadmesterek mindent szépen előre elterveztek.

A kikiáltani kívánt alternatív parlament egyébként azt szokta jelenteni, hogy a tavaly április 8-i választáson alulmaradt és csúnyán megbukott pártok a demokrácia szabályaira magasról téve egy olyan rendszert dolgoznak ki, amelyben nem szükségeltetik olyan apró, elhanyagolható tényeket figyelembe venni, hogy az istenadta nép kikre, milyen politikai tömörülésekre szavazott, és melyik pártot gondolta alkalmasnak arra, hogy Magyarországot kormányozza.

A népakarat, ha a balliberális pártok kerülnek ellenzékbe, felülbírálható, figyelmen kívül hagyható. A jobboldali szavazók amúgy is agymosottak, nem gyűlölik Orbánt, és sok esetben hajlamosak megvédeni az országukat, ami nyilvánvalóan a legsötétebb vészkorszakot idézi, veszélyes és elszomorító. Nem vitás, hogy a civileknek, a szakszervezeteknek és az ellenzéki pártoknak haladéktalanul meg kell szüntetniük azt a felháborító gyakorlatot, hogy az Orbán Viktorral szimpatizáló magyar embereket is választójoggal ruházzák fel a felelőtlen politikusok.

Ilyen vidám március 15-e vár ránk. Fogadjuk majd szeretettel, nevetéssel és tapssal a régi-új vándorszínészek bemutatóját.

Adjuk meg a színészeknek, ami jár! Más örömük úgy sincs már az életben.

(Apáti Bence, magyarnemzet.hu)