A Momentum nevű párt vezetőiről eddig is tudni lehetett, hogy tájékozottságuk és kézzelfogható tudásuk nyilvánvaló hiányát csak hatalmas arcukkal képesek kompenzálni. Valódi politikai teljesítményük ki is merült abban, hogy a valaha volt legdemagógabb kampánnyal, az Index hathatós segítségével képesek voltak megakadályozni a budapesti olimpiát. Amikor viszont a sors furcsa fintora és egy a posztjára méltatlanná vált, a közösségére szégyent hozó vidéki polgármester miatt mégis sikerül megnyerniük egy várost, akkor viszont villámgyorsan, néhány hónapon belül kiderül a csillogó szemű pártjuk színeiben politizáló polgármesterükről, hogy ugyan kétségtelenül fiatal, és valóban csillog a szeme is, de ugyanakkor teljesen alkalmatlan egy város irányítására vagy a közgyűlés ellenzéki pártjainak egyben tartására.
Ez utóbbi persze nem egy egyszerű mutatvány, tekintve, hogy a DK-tól az LMP-ig tartó moslékkoalíció (illetve, így a Pride hónapjában helyesebb lenne inkább ebben az esetben a szivárványkoalíció szót használni), egyetlen közös pontja, amelyben minden törpepárt delegáltja egyetért, hogy O1G.
Az O1G bizonyos alkalmakkor valóban képes betölteni a szerepét, például ha a Kossuth terén pár ezer hülyegyerek szánkólopás és az ország karácsonyfája elpusztításának céljából megy ki randalírozni. Ilyenkor a Momentum elnökségi tagjai egymás mellett szoktak gyönyörködni a Jakab Péter által vezetett, valamilyen érthetetlen okból még Jobbik névre hallgató balliberális párt kisszámú, ám annál agresszívabb aktivistáival abban, hogy a magyarországi kereszténygyűlölő Antifák fel akarják gyújtani a szegény, semmiről sem tehető karácsonyfát.
Elég akkor is a Fidesz és Orbán Viktor irracionális és vak gyűlölete, amikor Vágó István karácsonykor, egészen pontosan december 26-án gondolja úgy, hogy jó ötlet Jézus Krisztuson gúnyolódni. Ami egészen biztosan kéjes örömmel tölti el azt a Fekete-Győr Andrást, aki szerint ezeket a számunkra szent napokat arra kellene inkább használni, hogy átprogramozzuk a tudatlan és krokodilagyú vidéki rokonaink televíziókészülékeit, de a magát keresztény konzervatív pártként meghatározó Jobbik még megmaradt elnöksége otthon, a négy fal között vagy a harmadik sör után azért biztosan felszisszen. Majd kissé idegesen és ijedten körbenéznek, látta-e valaki a reakciójukat, hiszen ha Jakab tudomására jut, hogy felhúzták a szemöldöküket az újkomcsi anarchisták akciója hallatán, félő, hogy a szélbalos gondolatokkal az ATV nézőinek udvaroló pártelnök őket is kirúgja.
És akkor még nem is beszéltünk a közelmúlt eseményeiről. A szivárványszínű zászlókról, amelyek Magyarország legfontosabb ünnepe előtt néhány nappal jelentek meg, és augusztus 20-án is az ellenzéki vezetésű városházákon lengedeztek büszkén és provokatívan, egyértelműen megüzenve, hogy a balliberálisoknak sokkal fontosabbak a transzneműek, az interszexuálisak és a queer királynők, mint székely testvéreink.
Ismert, hogy ezeken a helyeken sok esetben a székely lobogót cserélték az LMBTQ-közösség harci zászlójára. A valaha jobboldali politikusokból álló párt tagjai Szilágyi György kivételével pedig meg sem mukkantak, amikor egy momentumos képviselő lerángatta a városházáról a székelyek zászlóját. A megmukkanást pedig egészen biztosan vad ejnye-bejnyézés és fenyegetőzés követte Jakab részéről, hiszen a Jobbik elnöke számtalan alkalommal megüzente a pártjának, hogy az összellenzék törékeny egységének megtartása érdekében el kell engedni minden, a jobboldalhoz köthető gondolatot.
Csak az O1G-zés, a vidékizés és a Mészáros Lőrinc-ezés maradhat.
És ezek csak világnézetbeli különbségek. A gödi fiaskó kristálytisztán megmutatta, hogy mennyire működésképtelen az a modell, amikor a DK, az LMP és a Momentum kezébe kerül a hatalom. Amikor valódi összefogás árán lehet csak irányítani egy várost. Mert a bohózat szó sem fejezi ki elég pontosan azt, ami most Gödön történik.
Tragikomédia inkább a javából.
A gödi városvezetés tagjai megvadult hiénafalkaként támadtak egymásra, ráadásul a közgyűlésekről olyan felvételek szivárogtak ki, amelyek láttán egy laikus joggal gondolhatná, hogy nem szövetségesek, hanem egymást szívből gyűlölő ellenségek marakodnak egymással. A nyilvánosságra került közgyűlések képkockáin az is látszik, hogy a fiatal és tapasztalatlan polgármesterre finoman szólva is nagy a városvezetői kabát, képviselőtársai gond nélkül megeszik reggelire, simán lekezelik a kommunikációs képességek híján lévő, kissé butuskának tűnő momentumos politikust, aki a viták során aggasztó állapotba kerülve, mint valami rosszaságon kapott 14 éves, sértett és komplexusok tucatjával terhelt kiskamasz, elveszve és dadogva zavarodik bele a mondandójába, miközben megszégyenülve veszi tudomásul, ahogy a testületi ülés résztvevői gyakorlatilag kiröhögik.
A felvételeken tehát a legkevésbé sem tűnik felelős, cselekvőképes és határozott polgármesternek.
Mostanra pedig már teljesen követhetetlenné vált, hogy mi történik a településen. Balogh Csaba a Samsung-gyárral és a többi ellenzéki képviselővel vívott reménytelen háborújában megalázó vereséget szenvedett.
Volt szövetségesei felfüggesztették tisztségéből, a város így vezető nélkül maradt, ami akár elégtételt is jelenthetne nekünk, akik évek óta azzal érvelünk, hogy az O1G-zászló alatt összegyűlt moslékkoalíció tagjai nemhogy egy országot vagy egy kisebb várost, de egy tyúkólat sem tudnának elvezetni, de pandémia idején inkább rémülettel tölt el bennünket a gödi összeomlás és tehetetlenség.
Az ügy súlyosságát jelzi, hogy a DK és a Momentum elnöke, Gyurcsány és Fekete-Győr is kénytelen volt Gödről egyeztetni. Nem volt más választásuk, hiszen bár a függetlenobjektív sajtó megpróbálja elhallgatni és elbagatellizálni, de a teljes körű ellenzéki összefogás jövőjére nézve egy valóságos katasztrófa, amit Göd ellenzéki politikusai az elmúlt fél évben műveltek. Az egész ország látja, hogy az ellenzék Orbán-fóbiára építkező, laza szövetsége csak a tervezőasztalon, elméletben működik. A gyakorlatban viszont egymásnak fegyelmiket osztogató, egymást eláruló, hátba szúró és a polgármesterüket felfüggesztő politikusok vannak, akik egymást már Orbánnál is jobban gyűlölik, annyira, hogy a működésképtelenség határára taszítják saját városukat.
De véleményem szerint a legnagyobb blama mégsem a fentebb részletezett események bekövetkezte, hanem az, hogy még a viszályban érintett két párt elnöke sem tudott rendet tenni. Gyurcsány és Fekete-Győr hiába találkozott, és hiába fogadkoztak a Balaton partján kamerák kereszttüzében, hogy helyrehozzák a problémát, a gödi válság azóta sem oldódott meg.
Ami azt jelzi, hogy a moslékkoalíciók működésében bekövetkezett problémákat még az ellenzéki pártok elnökei sem képesek helyrehozni.
(Apáti Bence, magyarnemzet.hu)
Oszd meg másokkal is!
