Márki-Zay könyvében – nem meglepő módon – élesen támadja az Orbán-kormány általa gyűlöletkampánynak minősített migránsellenes retorikáját. A vásárhelyi polgármesterről kiderül, hogy az el- és befogadó társadalom, pontosabban az integráció híve, USA, Kanada és Ausztrália mintája alapján erre érzékenyítené és nevelné a magyar társadalmat is. (Mondjuk lehet nem ártott volna utánanézni kicsit az USA és Ausztrália bevándorláspolitikájának).
A polgármester amellett érvel, hogy szerinte integrálható számú embertömeget szabad egyszerre egy helyen lehetőséghez juttatni, ugyanakkor azt is kiemeli egy amerikai eset alapján, hogy a nagyszámú, egy időben történő bevándorlás pozitív hatást gyakorolhat egy térség gazdasági fejlődésére.
Más bőrszínű és vallású emberek bizony tömegével, illegálisan akarnak hazánkba jönni, erről szól a 2015 óta tartó migrációs válság, melyet az Orbán-kormánynak a jogi és a fizikai határzárral sikerült kezelnie. A városvezető viszont úgy érvel kötete lapjain, hogy Magyarország már csak azért sem tehet semmit a migráció ellen, mert az Európai Unió alapértéke a szabad mozgás, és
amíg Magyarország az Unió tagja, addig a kormány ezt nem tudja megakadályozni, különösen úgy nem tehet különbséget, hogy a fekete bőrű vagy a mohamedán vallású nem jöhet, a többi meg igen”
– persze Márki-Zay azt valamiért elfelejti: nem az a baj, hogy mohamedán vagy fekete bőrű ember akar hazánkba jönni, hanem az, hogy ezek az emberek illegálisan, papírok nélkül lépnék át a határt.
Márki-Zay szerint miközben az Orbán-kormány „olcsó, populista és gonosz módon” beszél a bevándorlásról, a migráció egy létező jelenség, egyik napról a másikra nem lehet megállítani, teljes mértékben megszüntetni pedig lehetetlen. Ezért aztán ő maga a be- és az elfogadás, illetve az integráció mellett érvel.
Ráadásul erre érzékenyítené és nevelné a továbbiakban a magyar társadalmat, példaként pedig megint az USA-t, Kanadát és Ausztráliát nevezi meg. Sőt, egy amerikai példa és kutatás alapján arra is felhívja a figyelmet: már csak azért sem kell tartani a bevándorlástól, mert a tudósok megállapítása szerint
összességében inkább pozitív, mint negatív hatást gyakorolt a nagyszámú, egy időben történő bevándorlás egy adott térség gazdasági fejlődésére.
Márki-Zay szerint nem kell tehát megijedni, jöhetnek a bevándorlók, a lényeg a tolerancia, a nyitottság, az együttéléshez szükséges elfogadás és megértés. Azonban Kálmán Olga azért rákérdez, hogy a polgármester szerint mégis mennyi migráns befogadására elegendő hazánk kapacitása.
Van egy szám, egy százalékos érték, hogy az adott ország lakosságához képest mekkora tömeget lehet beengedni úgy, hogy az még irányítható legyen a beilleszkedést illetően?” – Kálmán Olga ezt a direkt kérdést szegezi a beszélgetőpartnerének.
Márki-Zay nem nagyon tud konkrét számot mondani, inkább úgy hárít:
a legfontosabb kérdés nem maga a bevándorlás, hanem az integráció. Ha sikeresen tudjuk integrálni ezeket az embereket úgy, ahogy egyébként Magyarország a kunoktól kezdve a besenyőkön át a németekig minden kisebbséget be tudott fogadni, akkor elkerülhetők a visszafordíthatatlan konfliktusok”
– választ tehát nem kapunk.
A könyvből az is kiderül, hogy az önmagát materialista keresztényként jellemző Márki-Zay nem félti a katolikus egyházat a muzulmánoktól. Ugyanis szerinte erre is csak az integráció adhat megoldást.
Az integráción ebből a szempontból is óriási hangsúly van, hiszen ha egész generációk nőnek fel úgy, hogy harmadrendű állampolgárnak érzik magukat az új, választott hazájukban, akkor az sajnos előbb-utóbb ahhoz vezet, hogy lesznek közülük olyanok, akik erőszakkal lépnek fel a többségi társadalommal szemben„
– fogalmaz.
Szerinte Európa és Magyarország előtt is komoly feladatok állnak a be- és az elfogadás terén.
<Európa sokat tesz azért, hogy az integráció kérdését megoldja, de valószínűleg nem eleget, és először a fejekben kellene rendet tenni, ez pedig leginkább magukon az európai embereken múlik. Amerikában és Kanadában azt éreztem, hogy sokkal befogadóbb, szeretetteljesebb a társadalom”.
Márki-Zay úgy fogalmaz: egy kanadai típusú szereteten és elfogadáson alapuló társadalomra lenne szükség Magyarországon is, ”hogy legkésőbb egy generáció múlva sokkal befogadóbb legyen a társadalom, és a vegyes házasságból született gyerekek is lelkes hazafiakká váljanak”.
Csodás vízió…
(Zelenka Dóra, 888.hu)
