A magyarok buták, nincs bennük semmi különleges, nem tragédia, ha elfogynak – írja a HVG

Magyargyűlölő napokat tart a hvg.hu. Bár náluk minden nap ennek a jegyében telik, most a szokottnál is erősebben megköpködte saját nemzetét a ballib lap két címeres publicistája, Tóta W. Árpád és Balavány György.

Cikkeik konklúziója: nem az a fő baj, ha elfogy a magyar, úgysincs bennünk semmi extra, sőt buták vagyunk. Idézetek következnek. (Indulatosabb olvasóinkat kérjük, fejszéiket vigyék távolabb a monitortól!) 

 

Pünkösdhétfőnél keresve sem találni alkalmasabb időpontot arra, hogy üssünk egyet a „buta” magyarokon – gondolhatta a hvg.hu szerzője, Tóta W. Árpád. És ütött egyet. A Ne szülj robotot, te szűz című alkotásba a már említett butázáson kívül olyan hiánypótló szófordulatok kerültek, mint a „magyartenyésztés”, a „szülesztés”. Konklúziója, hogy nem kell többen lennünk csak azért, mert Orbán akarja. Inkább legyünk kevesen, de ne olyan buták, mint most. (Április 8. ellenzéki gyászmunkájának egyik gyümölcse – a mucsaizás mellett – a magyarok lebutázása – A szerk.) Íme, a Tóta-cikk legerősebb részei:

• „Kereszténydemokráciát és demográfiát építünk a következő ötéves tervben. Az elsőt hagyjuk, az nem nekünk szól, hanem az Európai Néppártnak: tessék, tata, átneveztem neked az uradalmamat, így már legyen jó.
• A magyartenyésztés viszont belpiacos politikai termék, azzal lesz dolgunk.”
• „Mégis, [Orbán] máris győzött. A válaszok mind nagy bólintással kezdődnek: bizony, szörnyen fogyatkozunk, és ez tragédia. A miniszterelnök már megint biztos kézzel tapintott rá a sorskérdésre, ilyen távlatos, messzire látó stratéga ő. Pedig semmi sem igazolja az alaptézist, sem azt, hogy az orránál tovább látna. Hogy baj lenne, ha kevesebben leszünk.”
• „Nincs olyan mutatója egy társadalom sikerének, boldogságának és jövőképességének, ami összefüggne a népsűrűséggel.”
• „Nem a tízszer több tonna emberhús termel több GDP-t és kultúrát, hanem a barázdáltabb agyú népek.”
• „Ja persze, munkaerőhiány van; továbbá ha mi nem szüljük tele a hazát, akkor jönnek a migránsok.”
• „Tudnak-e majd olyasmit adni a világnak, ami többet ér, mint egy átlagos robot bruttó összterméke? Nosza, ezt számoljuk ki: mibe kerül felnevelni egy átlagmagyart, és hogyan aránylanak a képességei egy hasonló árú automatáéhoz? Megéri-e magyart tenyészteni?”
• „Nem valószínű, hogy Orbán Viktor el tudná érni, hogy sokan legyünk.”
• „Tömeges szülesztést rendezni ma, anélkül hogy minőségi, sőt világszínvonalú képzést tudnánk adni a legszegényebb cigány gyereknek is, nemzeti öngyilkosság lenne. A ma kikényszerített gyerekeket holnap el kell tartani, vagy éhen halnak. Nem erősek leszünk velük, hanem rosszabbul járunk, mint a muszlim tömegekkel. A saját belső migránsainkat termeljük ki, és nem lesznek semmivel se kulturáltabbak, illemtudóbbak és békésebbek, mint az arabok. Ugyanaz a kirekesztés, reménytelenség és élethalálharc termeli ki belőlük a terroristát és a bűnözőt.”
• „Most sem kevesen vagyunk, hanem buták.”
• „(A) tehetség sajnos általában szabad lélek. Rosszul tűri a bezártságot, a kényszert, a dogmákat és a tekintélyt. Veszélyes, öntörvényű, deviáns, és akkor szül, amikor ő jónak látja. Nem elég megijeszteni, meg kell győzni. Nehezen kormányozható fajta. Az emberiség krémje, amit nem tudnak gépek helyettesíteni. Ők fognak megmaradni. S ha kevesen, hát elég belőlünk annyi.”

BALAVÁNY A MAGYARSÁG „SZAPORULATÁRÓL”

Tóta W. cikkein, persze, már régóta nem szoktunk meglepődni. Ő indexes évei óta stabilan szállítja a magyarságot és a kereszténységet pocskondiázó cikkeket, élvezi, ha odaszúrhat egyet, ahol a legjobban fáj. Hvg.hu-s kollégája, Balavány György más tészta, az ő fogalmazásain (az emlékek miatt is) még hajlamosak vagyunk elcsodálkozni. György alig egy hete rittyentett cikket ugyanebben a témában (elfogy a magyar). Művéből (Ne szüljetek az államnak!) kiderül: nem az a fő baj, hogy fogy a magyar, mert egyáltalán nem vagyunk különlegesek, senkinek se hiányoznánk, az viszont gáz, hogy nem lesz, aki kitermelje a nyugdíjakat. Nézzük az ütősebb részeket!

Neves segítője került a kormány szaporulatserkentő programcsomagjának Böjte Csaba, a dévai szerzetes személyében.

Értik? „Szaporulatserkentés”. Mint a tenyészállatoknál…

Nem az a gond önmagában, hogy kevesebb lesz „a magyar”. Semmi nincs a „magyarban”, vagyis bennünk különleges, ami miatt ne fogyhatnánk – nem gyúrt minket exkluzív matériából a Jóisten, tehát a soviniszta óbégatásnak csakugyan nincs semmi teteje (alja, az van neki).

Semmi különleges sincs bennünk… Annyira senkik vagyunk, hogy érdemes idézőjelbe tenni azt a szót, hogy magyar. Mint Balavány.

De attól tény marad: ha egy országban egyre kevesebb az aktív állampolgár, és elöregszik a lakosság, az katasztrófához vezet. Nem lesz, aki termeljen és eltartsa az inaktívakat, akik a jelenleg aktívakat felnevelték.

Csak az a fontos tehát, hogy a futószalagok mellett legyen elég munkáskéz, és termeljék a nyugdíjakat. Semmi más.

nem az okozza a legnagyobb demográfiai válságot, hogy csökken a születések száma, hanem hogy az az elmúlt nyolc évben az  Orbán-kormány politikája miatt elmenekült az országból több százezer aktív munkavállaló, zömükben fiatalok. Baromi idegesítő, hogy az a kurzus borong a népességfogyáson, amelyik elüldözött a hazából félmillió magyart.

Az elmúlt években félmilliót? Miért nem inkább több tízmilliót? Ha már túlzol, túlozz rendesen!

Csak azt nem értem így rögtön első körben (illetve értem, csak utálom, hogy értem), hogy miért csak a fehér, keresztény, középosztálybeli gyerekekből kell több. A nem fehér és nem középosztálybeli (bár, felteszem, keresztény) keleti vagy dél-dunántúli országrészben élő szegény emberek oly szaporák, hogy gyakori a negyven-negyvenöt éves nagyszülő köztük. Miért nem azokat az állampolgárokat jutalmazzuk elsősorban? Mindenféle származású magyar állampolgárból több kéne, de ezt a kormány nem így gondolja, mert ha így gondolná, piedesztálra emelné a cigányságot.

Balavány gátlástalanul hazudozik. A kormány nem mondta, hogy csak a „fehér, keresztény, középosztálybeli” gyerekből kell több. A háromgyermekes cigány család is ugyanúgy részesül a CSOK-ból, mint a nem cigány; a cigány család is pont ugyanúgy igénybe veheti a családi adókedvezményt és minden más juttatást, mint a nem cigány. Felteszem, Balavány azért is írogat most ilyen szédületes marhaságokat cigány-ügyben, hogy feledtesse (e tárgykörben is) saját újságírói előéletét. 2008-ban még jobboldali újságíróként a Magyar Nemzetben például azt írta: „Ma egy kétgyermekes magyar pedagógus házaspár kevesebbet keres a munkájával, mint egy négygyermekes munka nélküli cigány család segélyekből, adományokból és kétes ügyekből. Eközben cigányok egész falvakat rombolnak le, erdőket-mezőket tarolnak le, s felkoncolják, aki útjukba áll. Ahol túlerőbe kerülnek, nyíltan terrorizálják a lakosságot. És a magyarok tűrik a mindennapi Olaszliszkát. Tűrik, hogy a vagyonuk, az életük és a szavuk kevesebbet ér, mint a cigányoké. A magyarok nem tehetnek róla, hogy a „cigány politikus” kifejezésről Kolompár Orbán jut az eszükbe, aki máig nem tisztázta magát a sokmilliós sikkasztás vádja alól, vagy Horváth Aladár, esetleg az a Mohácsi Viktória, aki a magyarokat vádolja, amikor háborúznak a cigány uzsorások. A magyarság azonban tolerálja a hivatásos mocskolódókat, a kivakarózott jogvédőket, a tarkamagyar őrülteket, sőt a szocibérenc filisztereket is. Hát ez a valóság. Meg az, hogy nincs kedvem tovább az adómból eltartani naplopókat, akkor sem, ha cigányok. Tartsák el magukat, dolgozzanak, ha élni akarnak.” 

Ma efféle gondolatokért a hvg.hu-nál deresre húznák őt, aláírásgyűjtést indítanának, tüntetést szerveznének ellene. Nem véletlen hát, hogy a szerző – miután lövészárkot cserélt – túlkompenzál. Túlzottan is.

Szörnyű elképzelés, hogy bárki a nemzeti jövő érdekében, a haza felemelkedésért vagy bármilyen, mégoly nemes politikai célból  „vállaljon” gyermeket. Az az üzenet, hogy nemzzünk, hordjunk ki, szüljünk, neveljünk embereket az államnak, végső soron ugyanabból a személyiségtagadó, megalázó, emberellenes, szélsőségesen kollektivista gondolkodásból való, ami a XX században egyszer-kétszer vérbe borította a világot, és groteszk-tragikus módon tízmilliók pusztulásához vezetett.

Balaványon kívül senki sem mondott olyan marhaságot, hogy az államnak szüljünk gyereket. A szerző kitalált egy kreténséget, azt átruházta Orbánékra, majd egy bakugrással a totalitárius rendszereknél, a meggyilkolt tízmillióknál kötött ki. Beteges.

A motivációról beszélek. Igen, fideszesek, mielőtt kiforgatjátok a szavaimat (bár úgyis kiforgatjátok): a motivációról beszélek. A kötelességből szülésről beszélek, a hazának szült, főleg a hazának nevelt gyermekekről.

Ő is érzi, hogy ez gáz, és előre mentegetőzik. De kötelességből szülésről, a hazának nevelt gyermekekről sem beszélt senki. Balaványon kívül. Ezután hosszasan ecseteli, miért szar az Orbán-féle családpolitika (a családi pótlék semmire sem elég, a családi adókedvezmény nem elég jó, mert nem igazságos az adórendszer, az otthonteremtési kedvezményt nem célszerűen osztják stb.), de ezt már nem idézzük, mert mostanra elég volt annyi marhaság, mint amit eddig idemásoltunk tőle meg Tótától.

SZOROS VERSENY

Nehéz eldönteni, Tóta W. vagy Balavány műve bicskanyitogatóbb. Mindenesetre Balavány futásteljesítménye annyiból jelentősebb, hogy ő a Magyar Nemzetnél, a jobboldalon lett befutott újságíró (e sorok írójának kollégájaként), és – mint a fönti képen látható – Bayer Zsolttal együtt vehette át 2010-ben a Szellemi Honvédelem-díjat. A nemzetes évek után Balavány a mindennapi.hu főszerkesztője lett, ám ekkor valami történt vele, és a keresztény portált elkezdte átnavigálni balra, a kenyéradó kormányzati köröket pedig módszeresen szapulni. Így hát a lap nem kapott több pénzt, s hamarosan meg is szűnt. Érdemeire tekintettel ezután Balavány csont nélkül a hvg.hu-hoz kerülhetett, ahol azóta túlkompenzálással igyekszik bizonyítani, neki ott helye van. Az a tény, hogy mostani cikke a legalább másfél évtizede magyarszapulással foglalkozó Tóta W. zsengéjével egy sorban említhető, bizonyság erre.

Vezető képünkön Tóta W. Árpád látható; kép forrása: blogstar.hu

(forrás:Pilhál Tamás, pestisracok.hu)