in ,

A Kennedy-gyilkosság aktái

Huszonöt esztendővel ezelőtt lépett hatályba az idősebb George Bush elnök által aláírt, közkeletűen a „JFK-feljegyzések törvénye” (JFK Records Act) néven ismert szabályozás.

Huszonöt esztendővel ezelőtt lépett hatályba az idősebb George Bush elnök által aláírt, közkeletűen a „JFK-feljegyzések törvénye” (JFK Records Act) néven ismert szabályozás. A törvény lényege, hogy előírja a John F. Kennedy elnök 1963. novemberi meggyilkolásához kapcsolódó iratok nyilvánosságra hozatalát. A jogszabály egy céldátumot is kitűzött: a mintegy 3600 titkosított dokumentumot 25 év múltán, azaz 2017-ben nyilvánosságra kell hozni. A negyedszázadnyi idő lejárta alkalmából, Donald Trump elnök kezdeményezésére feloldhatják a Kennedy-akták titkosítását.

A szabályozás valójában Trump elnöknek adja meg a jogot ahhoz, hogy az ügyben kimondja a végső szót. A törvény ugyanis elvileg lehetőséget biztosított az FBI (Szövetségi Nyomozóiroda), valamint a CIA (Központi Hírszerző Ügynökség) számára, hogy adott esetben – nemzetbiztonsági okokra hivatkozva –, kérhessék az érintett iratok további titkosítását. A két szervezet munkatársai egészen mostanáig ellenőrzés alatt tartották a dokumentumokat, de ha a törvény értelmében kérték volna is a további titkosítást, Trump végül dönthetett a feloldás mellett. A Fehér Ház az elmúlt hónapokban a Nemzeti Archívummal együttműködve mindent megtett a folyamat zökkenőmentessé tételében, és az októberi határidőhöz érkezve Trump elnök lépett is a nagy közérdeklődésre számot tartó ügyben.

A dallasi események mindmáig foglalkoztatják nemcsak az amerikai nemzetet, de a világ közvéleményét is. Az Amerikai Egyesült Államok 35. elnökének karizmatikus személyisége, a szeszcsempészből diplomatává avanzsált édesapa és a számtalan titokkal és összeesküvés-elmélettel átszőtt családi drámák a XXI. században is életben tartják a Kennedy-mítoszt.

A múlt század egyik legmegrázóbb bűntényéhez kapcsolódó összeesküvés-elméletek tárháza rendkívül bőségesnek mutatkozik, és ezek általában egy szélesebb körre kiterjedő összeesküvés eredményeként igyekeznek láttatni az Egyesült Államok 35. elnökének tragikus halálát. A különféle szolgálatokat pedig azzal is vádolják, hogy azért titkolták el a közvélemény elől a meglévő bizonyítékokat, hogy ezek révén ne derülhessen ki inkompetenciájuk, akkori tehetetlenségük, hogy nem tudták időben megakadályozni a gyilkosságot. Az ilyen elméleteket gyártók egy része tulajdonképpen ennek a szándéknak tulajdonítja az 1992-es törvényt is.

A merénylő, Lee Harvey Oswald feltételezett kubai kapcsolatait elvileg meg is erősíthetik a most nyilvánosság elé kerülő fontos iratok, hiszen közöttük például egy közel kilencvenoldalas dosszié a CIA anyagai alapján részletezi egy olyan Castro-ellenes kubai emigráns szerveződés működését is, amelybe a diktátorral rokonszenvező Oswald be akart épülni. De arra a tényre vonatkozóan is előkerülhetnek érdekességek, hogy 1963-ban, Mexikóvárosban Oswald felkereste mind a kubai, mind a szovjet nagykövetséget, mely rejtélyes látogatások nyomán a CIA megfigyelés alá is vonta őt. Mások szerint azonban Oswald idővel önállósíthatta is magát, és a mielőbbi feloldás inkább a Fidel Castro elleni tervezett merényletek esetében segíthet majd tisztázni a múltat.

Teória teória hátán, de hát a világ egyik kétségkívül legrejtélyesebb politikusgyilkossága annak idején nemcsak az amerikai közéletet, hanem – minden túlzás nélkül – az egész világot megrázta. Abraham Lincoln (1865), James Garfield (1881) és William McKinley (1901) után negyedik alkalommal gyilkoltak meg hivatalban lévő amerikai elnököt, három republikánust követően az első demokrata párti amerikai vezetőt. További tizennégy elnök ellen volt valamilyen kísérlet, köztük pél­dául a két Roosevelt (Theodore és Franklin D.) esetében, de Nixontól kezdve az összes eddigi elnököt (Trump kivételével) megpróbálták eltenni láb alól, legutoljára Barack Obamát 2011 novemberében akarta lelőni egy őt Anti­krisztusnak, magát viszont Jézusnak képzelő 21 éves munkanélküli férfi, majd 2013 áprilisában küldtek Obamának egy halálos mérget tartalmazó levelet.

Maga Kennedy, bár máig sokan bírálják hivatali időszakát, a XX. század egyik meghatározó és történelemformáló politikai személyisége, egyben a legfiatalabb, választás útján pozíciójába került amerikai elnök. Az egyetlen római katolikus George Washington hivatali utódjainak sorában, aki több jelentős elnöki kísérletével kétségkívül számos szembekerülő érdeket sértett, a maffiától a CIA eltervezett átszervezésén át egészen a saját dollár kibocsátásáig. Történelmi öröksége az amerikai polgári jogok kiteljesedése, illetve egy újabb világégés megakadályozása kapcsán nehezen vitatható.

A külpolitikájában békepárti JFK a Pax Americana, a nagyhatalmak egyfajta status quo szerinti létének elvét vallotta, és ennek szellemében ítélte el hazánk szovjet megszállását. 1956. október 23-a örökké élni fog a szabad emberek és nemzetek emlékezetében – fogalmazott John F. Kennedy 1960-ban, a forradalom kitörésének negyedik évfordulóján kiadott nyilatkozatában.

„E nap a bátorság, az öntudat és a győzelem napja volt. A történelem kezdete óta nincs még egy nap, mely világosabban mutatja az ember csillapíthatatlan vágyát a szabadság iránt – bármily kicsi is a siker esélye, s bármily nagy is az áldozat, amit követel.” Jóllehet szerepe lehetett abban, hogy az ENSZ napirendjéről levették a „magyar ügyet”, Kennedy szavai máig súlyosan igazak: „Magyarország nem érzelmi vagy politikai alapon követeli a függetlenséget és a szabadságot. Ez a követelés mélyen gyökerezik történelmében, kultúrájában, törvényeiben.”

Tekintettel arra, hogy a vonatkozó dokumentumok titkosításához nyomós nemzetbiztonsági érdek fűződhetett, nem véletlen, hogy az elnök meggyilkolását kivizsgáló Warren-bizottság működését is számtalan megválaszolatlan kérdés övezi. A Kennedy-klán történetének vannak egészen sötét foltjai, különös tekintettel az édesapa, Joseph P. Kennedy – elsősorban a chicagói Sam Giancanához fűződő – maffiakapcsolataira. Nem kizárt, hogy most végre fény derülhet a szervezett bűnözés és az elnök elleni merénylet tágabb összefüggéseire vagy esetleg arra, hogy a kubai emigránsok, Johnson elnök, a központi hírszerzés vagy éppen a titkosszolgálat milyen szerepet játszhatott az elnök elleni merényletben.


A szerző alkotmányjogász

(ifj. Lomnici Zoltán, magyaridok.hu)

Vélemény, hozzászólás?

Loading…

0

Totális a liberális médiacsend a hír körül – A külföldön született magyar gyerekek után is jár majd a babakötvény

Istenem, de jó ezt olvasni! :D – Ausztria – Ingyensörrel ünneplik a Zöldek kiesését