Gyurcsányista restauráció vagy negyedszeres jobboldali felhatalmazás? Államcsőd vagy biztos jövő? Adóemelés vagy adócsökkentés? Leépülés, megszorítócsomagok vagy stabil növekedés és erős középosztály? – lassan ideje feltenni a kérdéseket, különösen annak a beszédnek a fényében, amelyet a miniszterelnök a Fidesz debreceni frakcióülésén mondott el.
Válságos időkben nagyon nem mindegy, ki áll a kormányrúd végén, márpedig a veszélyek korát éljük, hangzott el. Három közülük pedig kiemelten kockázatos. Kettő már sújtotta az országot, a harmadikat visszavertük – egyelőre. Tehát: népvándorlás, járványok és Gyurcsány. Van valami tragikus egybecsengés e három kimondott szó között, ám szerencsére nincs közük egymáshoz. És nekünk, magyaroknak addig jó, ameddig soha nem is lesz.
Ne feledjük, 2010-től, a fülkeforradalom évétől kezdve a Magyarországot sújtó válságok sorát a most restaurációra készülő baloldal indította el; eléggé el nem ítélhető módon a Fidesz nyakába varrta az elképesztően magas összegű, mintegy húszmilliárd eurós nemzetközi kölcsönt és a pusztító devizahitel-válságot, ezzel százezreket szolgáltatva ki a banki árfolyam-ingadozások kénye-kedvének. Aztán a válságok sora folytatódott az ajkai vörösiszap-katasztrófával, a belvízzel, az árvízzel, aztán pedig a koronavírus-járvánnyal, amely eleve négy krízist „termelt ki” magából; gazdaságit, egészségügyit, szociálist, végül pedig a vakcinabeszerzés egész uniót átható válságát.
Ehhez képest tény, hogy a kormányzat (roppant erőforrásokat mozgósítva) már újraindíthatja a gazdaságot és megnyithatja a zárva tartott országot. Tény továbbá, hogy a magyar kormány elsőként látta át az oltóanyag-beszerzés problematikáját, és a lefagyott képernyőt mutató Brüsszellel szemben cselekvőképességet tanúsított. Négy tényező sikeres együttállása kellett ehhez: keleti kapcsolatok, válságállóság, politikai stabilitás és kormányzásképesség.
Az ellenzéket onnan lehet felismerni, hogy egyik sincs nekik.
A jövőt senki se látja, de azt már igen, hogy nagyjából mire számíthatunk az ellenzéki bábszínházat működtető Gyurcsány házaspártól. Amit pénzügyi zsenijeik közbeiktatásával körvonalaznak, azok – nagyon meg vagyunk lepve – nagyarányú adóemelések, új adók és lakossági megszorítások. Kezd láthatóvá válni a baloldal hagyományos középosztály-ellenessége is, az ideológiai megszállottság ugyanis a gyakorlatban a családtámogatási rendszer teljes szétverését eredményezné. A szélsőbaloldali szektapárt, a DK mindezt megfejeli egy ízig-vérig ötvenes évekbeli egyházüldözéssel, a gyóntatópapok elleni gyűlöletpolitikával.
Mondani nem merik, de készülnek rá, hogy a déli határzárat eltüntessék a Szerbiában veszteglő migránskaravánok útjából. 2015 nyara óta köztudott, hogy a nyugat-európai baloldal Németország vezető szerepével a tömeges bevándorlásra, a milliós nagyságrendű migránsinvázióra esküszik. Kizárt dolog, hogy nem kívánt győzelme esetén a Gyurcsány-lista képes lenne kitérni a brüsszeli és az amerikai nyomásgyakorlás elől. Persze eszük ágában sincs, hiszen Gyurcsányék egyedül a magyarok, a magyar emberek elemi érdekei és szándékai elől képesek sikerrel kitérni, erről szólnak zsinórban elbukott választásaik is.
Gondoljunk bele: ha a fenti válságok bármelyike baloldali kormányzás alatt teríti le az országot, akkor most mi lenne? Legsötétebb balsejtelmeink igazolódtak volna be már régen. Maradjunk tehát annyiban, hogy a hazai közélet egyetlen ütésálló és sikeres válságmenedzsert ismer. Orbán Viktornak hívják.
(Berszán György, magyarnemzet.hu)
Add tovább!
